2019 decemberében kaptuk a lehetőséget a Qatar Airways-től, hogy egyikünk Dohába utazhat és eltölthet néhány napot. A kő-papír-olló játékban én nyertem (nem ám 😊 ), így vállaltam a kirándulást.
Január 9-ét, csütörtököt választottam indulásnak. A 16.20-kor, Liszt Ferenc Repülőtérről induló járattal utaztam Katar fővárosába. Haza pedig 12-én, vasárnap 8.25-kor felszálló géppel indultam. Így 2 teljes napom volt Dohában.
Csütörtökön 23.35-kor landolt a QR200-as járat a Hamad Nemzetközi Repülőtéren. Szerencsére a jósolt eső már elvonult, kellemes idő fogadott már a reptéren is. A reptér nagyon modern, rengeteg üzlet található.
Mivel nem akartam buszozni, bevágtam magam egy taxiba, ami a Doha Dynasty Hotel-ig vitt. Pontosan 50 QR (kb. 4000 Ft) volt az út, teljesen reális ár.
Az említett szállodában töltöttem 2 éjszakát. Mivel vasárnap nagyon korán kellett volna innen elindulni, a néhány órás reptéri „pihenést” választottam.
A helyi pénznem a riyal (QR), amelyet 81 Ft-ot ért ebben az időben.
Helyi közlekedés
Az elmúlt években gyorsan csináltak 3 metróvonalat (red, green, gold), amivel a legtöbb látnivaló elérhető. Nagy távolságok vannak, érdemes ezt használni, főleg, hogy egy napijegy 6 QR (480 Ft). Ezzel a vásárlást követő nap hajnali 3 óráig korlátlanul lehet használni a metrót. A jegyet a be- és kiléptetőkapunál lévő érzékelőhöz kell érinteni és már mehetünk is.
A repülőtér és a város között is van metrójárat (red), de csak reggeltől késő estig (kb. 22.30) üzemel, mint az összes többi vonal.
Fontos, hogy a családok részére elkülönített kocsik vannak, figyeljünk, hova szállunk (a Standard-be kell). A peron szélén biztonsági üvegfal van, amikor megáll a vezető nélküli szerelvény, akkor nyílik csak az ajtó.
A metróállomások nagyok, tiszták és minden információ egyértelműen (és angolul) fel van tüntetve. A jegyeket automatákból lehet megvenni, de mindegyik mellett egy alkalmazott áll és segít a jegyvásárlásban (jó angoltudással).
A buszokra külön jegy kell (Karwa Smartcard). Van 2 alkalomra és 24 órán át korlátlan utazásra szóló. Ez a budapesti napijeggyel megegyező árú (20 QR). A menetrend néha „elcsúszik”, de a 4 utazásom alatt mindegyik járat többé-kevésbé időben közlekedett.
Külön kiemelném a 777-es buszt, ami egy körjárat: reptér – Pearl – reptér viszonylat. Ez érint sok látványosságot (Souq Waqif és környéke, felhőkarcolók, The Pearl).
Péntek
Szerencsémre péntek délelőttre ismét elvonult a hajnali eső, egész nap felhős, de nem esős volt az idő. Elég magas volt a páratartalom, de mivel nem volt hőség, ez bőven elviselhető volt.
Délelőtt a szállás környékét jártam. Ez az óvárosi rész, sok kis étteremmel, ékszerüzlettel. Nem a kifejezetten turistás rész, inkább a helyiek „vidéke”, de nem kell semmitől sem tartani (ahogy a város egyéb részein sem, amiket bejártam)! Én magam szeretem a helyi lakosok által lakott és látogatott részeket, itt lehet jól megismerni a kultúrát, az embereket.
Egy helyi kis étteremben (azt hiszem Spicy Valley volt a neve) marhahúsos kebab-szerűséget ettem és egy kávét ittam, ami mindössze 10 QR (810 Ft) volt. Nagyon baráti ár volt.
Bár nem vagyok nagy múzeumlátogató, az Iszlám Múzeumot nagyon dicsérték. Emiatt úgy gondoltam, ezt meg kell látogatni. Maga az épület is szép és jó helyen van, könnyen megközelíthető. 4 emeleten vannak kiállítások, ahol több ország műkincsei láthatók: edények, fegyverek, szőnyegek, ékszerek, könyvek, stb.
A múzeum melletti park végéről van a legjobb kilátás a felhőkarcolókra. Ide is elgyalogoltam, de szombaton is visszamentem sötétben fotózni.
Ezután metróra szálltam és kiutaztam a gold vonal végállomására, ahol a Villagio Mall van. A bevásárlóközpontban egy velencei stílusú csatorna van, ahol lehet gondolán is hajókázni. De nem emiatt jöttem elsősorban, hanem a mellette levő két épület miatt.
Az egyik a The Torch, amely elég impozáns szálloda. Ha jó kilátást akarsz, a 47. emeleten lévő étteremből körpanoráma nyílik.
A másik a Khalifa Stadion, amely a nemzeti stadion és nem mellesleg a 2022-es foci VB fő helyszíne. Nemrég adták át, sajnos belülről nem tudtam megnézni. ☹ Viszont kívülről sem csúnya.
Visszamentem az öböl menti sétányig, a Corniche-ra. Ez az Iszlám Múzeumtól a híres felhőkarcolóig fut a tengerparton. Nagyon hangulatos, rengeteg ember pihen, piknikezik, edzeget ezen a részen. Ha bírjátok a több kilométeres gyaloglást, mindenképp sétáljatok végig! Megéri!
Kihagyhatatlan volt péntek este a Souq Waqif, az óvárosi bazár. Ez egy labirintusszerű nagy piac, ahol mindenféle cuccot lehet kapni. Ezenkívül természetesen sok étterem, kávézó is található itt.
Az esti fotók készítése után 9 körül értem vissza a szállásra. A rengeteg gyaloglás miatt nem kellett altatót bevennem. 😊
Szombat
Hosszú nap volt, mivel úgy terveztem, éjfél előtt nem akarok kiérni a reptérre. Délelőtt 10 körül hagytam el a szállodát és kezdtem meg a csatangolást.
Doha déli részén található Al Wakrah nevű városba metróztam, majd buszoztam, ahol egy tengerparti bazár van (Al Wakrah Old Souq). Hasonló a Souq Waqif-hoz. Sok család volt a parton és a kávézókban, bár az üzletek nagy része még zárva volt. Ám így is szép piacos rész.
Visszaérve Dohába, az érdekes alakú Nemzeti Múzeumhoz mentem. Bár nem jártam bent, beszámolók nagyon jónak írják le.
Innen metróval a Katara részhez mentem, ami egy kisebb város a városban. Tengerpart, üzletek, szállodák, sőt egy amfiteátrum és opera is található itt. Szintén népszerű családos és turistás hely, rengetegen voltak 16 óra körül.
Egy metrómegállót utaztam az Al Qassar-ig, ahol a 777-es busszal a csili-vili The Pearl szigetcsoportra mentem. Ez hasonló, mint a dubaji Pálma-sziget. Az öbölben rengeteg yacht és hajó, a parton pedig sok étterem, kávézó. Én már sötétben értem ide, de elég ránézni a képekre, milyen látványos.
Szintén a 777-es busszal a Pearl északi részén lévő Qanat Quartier negyedbe utaztam. Itt Velencét másolták le, csatornák, hidak szegélyezik a sétányokat. Kivilágítva ez is fantasztikus látványt nyújtott.
Ismét a 777-es buszt vettem igénybe, a felhőkarcolók előtti Corniche sétányon lévő kávézót céloztam meg. Éjjel-nappal nyitva van, a kinti asztalnál kávézva pedig karnyújtásnyira vannak a kivilágított ikonikus felhőkarcolók. Itt jó szelfiket lehet készíteni. 😊
Bár én nem hajókáztam, de a Corniche mentén rengeteg hajó, ún. dhow áll. Ez egy helyi hajótípus, amely az öbölben tesz egy utat, pazar kilátást biztosítva.
Jól elidőztem szerencsére, negyed 2-kor értem ki a reptérre szintén a 777-es busszal, így „csak” 6 órát kellett eltöltenem. Ez egy repülős útnál nem olyan sok (a rekordom 11 óra reptéri „csöveztés” Kuala Lumpurban).
A hazaút rendben ment a QR199-es járattal, 12.10-kor már landolt is a gép Budapesten.
Összefoglalva
Biztos sokan gondoltátok, hogy Dohában a felhőkarcolókon kívül nincs mit nézni. Ha csak átutazóban lesztek a jövőben, legalább egy hosszabb átszállással próbáljatok repjegyet foglalni, hogy legyen idő körbenézni a városban. Látjátok, 2 napot is el tudtam itt tölteni, pedig én nagyon gyorsan le szoktam „rendezni” egy várost.
Ami még megemlítendő, hogy a fent felsorolt nem fizetős helyeken is kulturált, ingyenes mellékhelység volt. Ez mindenképp plusz pont, kardinális dolog egy turistának.
A közbiztonságot fél mondatban már említettem. A „legturistamentesebb” helyen sem volt semmi negatív tapasztalatom. Szerény emberekkel találkoztam mindenhol és ami fontos, sehol nem volt lehúzás! Ez azért nem mindenhol volt így az utazásaim során.
Még egy dolog volt meglepő. A piacokon vagy éppen a hajózást árusítók részéről semmilyen tolakodó, erőszakos nyomulás nem volt! Sőt, a legtöbb még csak nem is próbálta meg a portékáját ajánlani. Pedig már felkészültem a sok „No, thank you” jelszó állandó skandálására. 😊