Egy korábbi cikkünkben bemutattuk, miért is tudnak olcsón jegyet árulni a fapados légitársaságok. De vajon így marad ez a jövőben is? Illetve mi várható az Európán túli repülések esetén? Tudunk majd pár tízezerért kiruccani Amerikába? Nem merülünk bele mélyen a dolgokba, de egy kis áttekintést adunk a jövőről.
Figyelem! A cikk pénzügyi részeket is tartalmaz.
Mint tudjuk, a fapados cégek a plusz szolgáltatások fizetőssé tételével, a nem fő reptérre közlekedéssel és a költségek minimalizálásával tudnak hatékonyan működni és olcsó repjegyet kínálni. A prémium légitársaságok ezzel szemben csak mérsékelten tudnak reagálni minderre, így nem csoda, hogy ezek cégek repjegyárai kevésbé csökkentek.
De miért is történhetett meg a sokszor drasztikus árcsökkenés? Három fő oka van:
Persze említhetnénk még a reptéri infrastruktúra javulását és a repülőgépek hatékonyságának növekedését, de a fenti tényezők hozták el elsősorban az olcsóbb utazást.
Az üzemanyag az egyik kritikus pontja a repjegyárnak. Mint tapasztalhattuk itthon is, az olajár az utóbbi egy évben jelentős emelkedésnek indult (43 dollárról 70 dollár fölé). Egyes légitársaságok vezetői már pedzegették, hogy elérkezett az az olajár, ami fölött már nem biztos, hogy le tudják „nyelni” az üzemanyagár emelkedését. Tehát ha folytatódik mindez, az magával hozhatja a repjegyek árának növekedését. (A kerozin ára két év alatt 50 %-kal emelkedett.)
A Ryanair vezérigazgatója már többször nyilatkozta, hogy Európán belül konszolidáció várható a fapados cégek körében. Mit jelent ez? Szerinte a fenntarthatónál több légitársaság van a kontinensen, így több cég csődje vagy felvásárlása várható: gondoljunk csak az Air Berlinre (és az Alitalia is bajban van már régóta). Ez pedig a kínálat csökkenését hozhatja, ez felviheti az árakat is.
Mivel a gazdaságban kezd megjelenni az infláció (világszerte), ez sajnos mindenre ki fog hatni. Egyik oldala a bérek emelkedése és az ehhez kapcsolódó sztrájkok is. A meginduló bérek többletköltséget jelentenek a cégeknek, amit hosszútávon máshonnan fognak „beszedni”.
A technológia fejlődésével a repülőgépek hatékonysága (üzemanyag, kapacitás, stb.) egyre jobb. (Mostanság rengeteg cég jelent be új gépek vásárlását.) Ez mindenképp pénzügyi megtakarítást eredményez a cégeknél, ami természetesen a repjegyárak emelkedését visszafoghatja.
A fapados cégek két dolgot vezethetnek be aktívabban. Az egyik az átszállásos jegyek elterjedése, amit már a Ryanair alkalmaz is. A másik a hosszabb távú járatokra ráhordás. Ezen a Ryanair szintén gondolkodik, de tényleges lépés még nem történt. De ez a transzkontinentális járatokat üzemeltető cégeknek is érdeke lehet, hogy kínáljanak olcsóbb csatlakozási alternatívát, így várható lesz ennek a megjelenése.
Talán a legdrasztikusabb változás a hosszútávú utazásoknál lehet. Egyre inkább elterjedhet a „fapados” szolgáltatás is a prémium légitársaságoknál: a Lufthansa például ősztől a Skandináviából az USA-ból induló járatain bevezeti a”Economy Light” jegytípust, amiben nincs feladott poggyász. De hasonló lépésen gondolkodik más cég is.
Másik fontos lépés lehet, hogy a nagy légitársaságok fapados céget alapítva indítanak hosszútávú járatokat. Ilyen például a Level légitársaság, amelyet az Iberia (illetve az anyacége, az IAG) üzemeltet. Tulajdonképpen a Norwegian-t vehetjük mintának, ahol az alap-repjegy nem tartalmaz se poggyászt, se étkezést. Jó példa, hogy a Level, Barcelona-Boston vonalán már 55.000 Ft-ért lehet retúrjegyet kapni.
Nagyon nehéz megjósolni, hogy mi várható a jövőben. A fentiekből nem rajzolódik ki egyértelműen, mely folyamatok hogyan folytatódnak, de kettéválaszthatjuk ezeket:
Oszd meg a cikket ⬇⬇⬇
